Elöljáróban egy kis anatómia. Az emberi térdhez hasonlatosan, a kutyák térdízülete is két igen összetett ízületből tevődik össze, Ezek kapcsolják össze a combcsontot, az abban egy árokban csúszó térdkalácsot (patella)  és a szár csontjait. Bonyolult porcos és szalagos képletek alkotják. Sajnos minél bonyolultabb egy szerkezet annál több „meghibásodási” lehetőséget rejt.

Vannak veleszületett, valamint a kölyökkori tartási körülmények által szerzett adottságok. A teljesség igénye nélkül előfordulhatnak: végtagállási hibák, mint az X és az O láb, a fent említett árok nem megfelelő alakja illetve mélysége, a combcsont vagy a szár csontjának kóros görbülete, a nem megfelelő szalagtapadási helyek, a sípcsont túlzott lejtőssége vagy a szalagok túlzott lazasága.

Ezek önmagukban is okozhatnak problémát, mint például a küszöbértékkel öröklődő patellaficam. Ami akkor következik be, ha a négy irányban kifeszített térdkalács kiugrik a combcsont árkából.  Ez az elváltozás az enyhe, azonnal visszaugró térdkalácstól, a már csak műtéttel helyreállítható állapotig terjedhet.

Balesetből eredő sérülések között gyakori a kereszteződő szalagszakadás és létezik traumás eredetű patellaficam is. A már említett elváltozások pedig jelentősen sérülékenyebbé tehetik a térdet. Fontos tudni, hogy nem csak balesethez köthetően (pl. ugrás közbeni rossz érkezés, gödörbe lépés, csúszás) következhet be sérülés, hanem létrejöhet – a terhelés hatására kialakuló – feszülés miatt is. Nagyon fontos, ezekkel a sérülésekkel, panaszokkal minél előbb felkeresni az ortopéd-szakállatorvost, mert ellátatlan esetekben súlyos artrózis, visszafordíthatatlan ízületbeli károsodás jöhet létre.

Már a néha előforduló sántítás is utalhat valamelyik térdet érintő problémára. Ilyenkor a kutya időnként, alig észrevehetően, kíméli valamelyik hátsó végtagját. Súlyosabb esetekben állandó bicegéssel, vagy akár az egyik végtag használatának teljes mellőzésével jelzik a kísérő fájdalmat. A diagnosztizálás mindenképpen alapos állatorvosi vizsgálatot, sok esetben röntgenfelvétel készítését igényli. Súlyos esetekben műtéti beavatkozás is szükséges lehet.

Jelentős segítséget nyújthat a fizioterápia az örökletes adottságok miatt kialakuló arthrózis lassításában, szerencsés esetben akár szinte a megállításában is és a kutya életminőségének javításában. Az ízületi mozgáspálya beszűkülésének megakadályozása, az ízületet körülvevő izmok megerősítésével az ízület stabilizálása csökkentheti a térd sérülékenységét. Nagyon sokféle gyakorlattal, instabil eszközön végzett mozgással tudjuk az izmokat erősíteni valamint a fájdalomból vagy a rendellenességből adódó hibás mozgást korrigálni.  Fontos az egyéb testtájékon kialakuló feszültségek oldása is. Lazító masszázzsal, ultrahang-terápiával és mágneses kezeléssel pedig a fájdalomcsillapítás területén lehetünk eredményesek. TENS készülék alkalmazásával pedig az izomerőt tudjuk növelni, de fájdalomcsillapításra is használható.

A másik nagyon fontos terület a műtét utáni rehabilitáció.  A fájdalom valamint a műtét miatti mozgáskiesés következtében jelentősen romlik a végtag terhelhetősége, az izomerő pedig jelentősen csökken. A kis termetű kutyáknál pedig gyakorta előforduló probléma, hogy egy jól sikerült térdműtét után sem használják a lábukat. Ezekben az esetekben is többféle fizioterápiás eszközt tudunk használni. Például a hosszabb ideig nem használt, műtött láb kezdeti mobilizációjához ingermasszázzsal (talppárna ingerlése) ösztönözhetjük az állatot a térd mozgatására. Finom masszírozással a keringést tudjuk serkenteni a végtagban. Későbbiekben asszisztált állással, asszisztált járással tudjuk a végtag helyes mozgását rögzíteni. Amennyibe lehetőség van rá, jótékony hatása van még a vízben való lépegetésnek, mivel nem terheli az ízületet, viszont az izomerő fejleszti. Fontos a szakavatott iránymutatás mivel könnyen tönkre lehet tenni a friss műtéti helyet illetve károsítani lehet az ízületet. Ezen kívül meg kell szüntetni a többi végtagon, a rendellenes mozgásból kialakult izomfeszüléseket. Későbbiekben pedig a gyógytornával az izomerő és a mozgáskoordináció is fejleszthető.

Minden eset más, a műtéti megoldások is nagyon sokfélék ezért mindig egyénre szabott terápiát kell alkalmazni. Feltétlenül forduljon képzett szakemberhez, hiszen nagyon sok jót, de sajnos igen sok kárt is lehet okozni. Mint minden gyógytornánál fontos a rendszeres, fokozatos terhelés. Így kedvencünk gyógyulásában a szakmai segítségen kívül, a „házi feladatok” elvégzésével nagyon fontos feladat hárul a gazdára.  Szerencsére minden felelős gazda tudja, hogy a közös munkával töltött idő sosem felesleges.

Scherer Ildikó
kutya-fizioterapeuta
A Magyar Kisállat Fizioterápiás Társaság  tagja