A gazdák körében az egyik legrettegettebb mozgásszervi betegség a csípőízületi diszplázia. Mint előző cikkeinkben már utaltunk rá, ennek a küszöbértékkel öröklődő betegségnek a kialakulását a genetikai háttéren túl – kisebb mértékben – a tartási körülmények is indukálhatják. A legtöbbször egészségesen születő kölyöknél folyamatosan alakul ki az ízületi illeszkedési probléma illetve az ízületi lazaság. Így röntgenfelvételen fél éves korban mindössze 60%, 2 éves korban már 100% a találati pontosság. Nincs két egyforma csípőízületi diszplázia. A combcsontfej vagy a vápa nem megfelelő mérete, formája, az egymáshoz viszonyított helyeződése, a szalagok lazasága egyaránt előfordulhat. Az állatorvos különböző tesztekkel – nagy valószínűséggel – felfedezheti a rendellenességet, de százszázalékos eredményt csak az altatásban végzett röntgenvizsgát adhat.

Amennyiben azt tapasztalja, hogy a kutyának nehezére esik a felállás, nem szívesen mozog, ügetéskor nem felváltva, hanem egyszerre emeli a két hátsó lábát, azaz „nyuszizik”, nehezen lépcsőzik, tompora jobban kiáll, esetleg a medence és combizmok vékonyodnak és sorvadásnak indulnak, feltétlenül keressen fel egy ortopéd szakállatorvost!!!

Elinort körülbelül másfél évvel ezelőtt fogadták örökbe gazdái. Sajnos a fenti tünetekből többet is észleltek nála. A röntgenfelvétel alapján hamarosan megszületett a lesújtó diagnózis, hogy a combcsontfejek nem megfelelő alakúak. Ezáltal folyamatosan súrlódó csontjai az ízületben állandó fájdalmat okoznak. A csípő mindkét oldalát, de nem egyforma mértékben érintette az elváltozás. A fájdalom csillapítás és az artrózis kialakulásának megelőzésére mindenképpen tenni kellett valamit. Gazdái hosszas tanakodás után úgy döntöttek megpróbálják a fizioterápiás kezelést és egy évvel elhalasztják a műtéti beavatkozást.

Első találkozásunkkor elmondtam, hogy a fizioterápiával nem tudjuk meggyógyítani az állatot, de nagy valószínűséggel a mély csípőizmok megerősítésével stabilizálni tudjuk az ízületet. Embereknél végzett anatómiai vizsgálatok igazolták, hogy instabil eszközön végzett mozgással ezek az izmok megerősíthetők. A kutyákkal matracon, egyensúlylabdán vagy trambulinon végeztetett mozgás illetve állás gyakorlatok hatás mechanizmusa kicsit hasonlít az embereknél is használt „gördülő” cipőhöz.

Már az elején tisztáztuk, hogy ugyan a rövidtávú célként kitűzött erősítés és a fájdalomcsillapítás után a hosszú távú állapotfenntartás életfogytig tartó feladat lesz. Ezek az izmok más mozgással nem igazán fejleszthetők. A túlterhelés és az esetleges izomláz elkerülése érdekében, a gyakorlatokat egyszerre rövid ideig, de napjában többször kell végezni. Ezért nagyon nagy feladat hárul a gazdákra.

Az állapotfelmérést követően, a rövid és hosszú távú tervek kerületek meghatározásra. Ez után, masszírozással, nyújtással főleg az izmok feszüléséből keletkezett fájdalmat igyekeztem megszüntetni, az ízület kimozgatásával pedig a mozgáspályákat tágítani.  Megtanítottam a gazdáknak, hogy hogyan tudják naponta kilazítani az ízületeket, a tornát hatékonyan, biztonságosan és szakszerűen végrehajtani valamint megmasszírozni a kutyust. A folyamatos állapotbeli változások figyelemmel kísérése, a gyakorlatok kidolgozása és a házi feladatok összeállítása mindvégig az én feladatom volt és feltehetőleg a folyamatos kontroll a továbbiakban is megmarad.

Az egy éves kitartó munka eredményeként, amiben a gazdák lelkesedésének és munkájának óriási szerepe volt, jelenleg nem kell Elinort megműteni. A fájdalom mérséklődésével egyre szívesebben és többet mozgott. Természetesen nem csupán a mélyizmok, hanem az összes far és lábizom nagy változáson ment keresztül. Az egész testének az izomzata megerősödött. Mára boldog, mozgékony kutyus lett, aki már lelkesen kergetné a kacsákat, ha hagynák.

Ezek a fogalakozások nem csak az állat mozgásának kedveznek, hanem roppant módon erősítik a gazda és az állat kapcsolatát.